Mielőtt belecsapnék a lecsóba, akarom mondani a kekszekbe/sütikbe/forrócsokiba, nem árt néhány szót ejteni arról, milyen súlya van annak, ami az "Egy nap a városban" blogon megjelenik. Aki a tesztre kíváncsi, annak még várnia kell.

A blog legutóbbi, "Megnyílt a második abból a helyből, amiből tíz is kevés lenne" c. bejegyzése ugyanis jól mutatja, mekkora a felelőssége a srácoknak; még ha nincsenek is ezzel tisztában. Bár az a gyanúm, nagyon is tudják, hiszen nagyon jól megy..., mármint a blog.

"Három éve, hogy megkeresett minket Péter és Éva, utolsó kétségbeesésükben: megértették, hogy hívásra csak kivételes esetben megyünk valahová, de ez most egy kivételes helyzet - írták. A szívüket beletették a családi kekszmanufaktúrába, és ha így megy tovább, belebuknak"

- olvasható a bejegyzésben.

Tehát volt egy piaci alapon kb. életképtelen döcögő kekszmanufaktúra, aminek Csabi és Ádám gyakorlatilag akkora reklámot csinált, hogy már a 2. egységet nyitják. Amiről persze megint be kell számolni, természetesen csak úgy, barátilag... Mert ők hívásra csak kivételes esetben mennek, na persze!
Az "Egy nap a városban" blog erejét mi sem mutatja jobban, mint a La Delizia követőinek száma a Facebookon. A La Deliziát ma - miután néhány éve ugye majdnem belebuktak - több mint 9,5 ezer ember kedveli. Ez pedig nem kevés. Összehasonlításképp (kerekítve), a Borkonyhának 3300, a Costesnek 6900, az elmúlt években elképesztő népszerűségre szert tevő Dang Muoi Pho Bistronak 2200, a Pizzicának (róluk ITT írtam) pedig 2550 követője van. De a W35 és a Zing is csak alig veri a La Deliziát; legalábbis a fb-on.

Szóval csak óvatosan srácok...